try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
www.apaklub.hu
A jó(ságos) Apák Virtuális Klubja.

Nevelhetjük e a saját gyerekeinket?

Nevelhetjük e a saját gyerekeinket?

Az elmúlt hetekben több olyan „élmény” is ért, ami szöges ellentétben áll a nevelésről vallott elveimmel. Az egész dolognak a tragikuma az, hogy a gyermekeim idejének jó részét nem én, hanem olyanok töltik ki, akikre kénytelen kelletlen rá kell bíznom a csemetéimet. Ők viszont úgy töltik ki a gyerekeim idejét, ahogyan és én egyáltalán nem értek ezzel egyet. Sőt mi több károsnak tartom és inkább óvnám a kicsiket, ha tudnám.
Mit lehet ilyenkor tenni?

1., eset: A kisebbik gyerekem osztálykirándulásra ment. (Az utazás „legalább” 1,5 óra volt oda és ugyanennyi vissza.) Történetesen ott voltam az indulásnál (milyen véletlen :-). Épp, hogy csak el tudtam rántani a lábamat a kőszikla elől, ami a tanító néni szívéről legördült, amikor megtudta, hogy nem egy „mezei” busz jön értük, hanem egy „emeletes-panorámás”. (Ekkor több kérdés is megfogalmazódott bennem, illetve előjöttek bizonyos emlékek, ha valakit érdekel, szívesen megosztom, de most inkább nézzük a következő esetet.)

2., eset: Az előző után közvetlenül, amikor a másik tanító néni is megtudta, hogy megérkezett a busz: „Gyerekek öltözzetek föl, vegyétek elő a ~pléjsztéseneket~, az mp3-lejátszókat és álljatok sorba az ajtónál.” (Nem akartam hinni a füleimnek, de igaz volt. Ha kell hozzá magyarázat, szívesen megteszem, de most inkább lépjünk a következő esetre.)

3., eset: Ez tulajdonképpen két eset, de az elsőnél azt hittem „véletlen” volt, a másodiknál, viszont kezdtem gyanakodni, hogy inkább tendencia.
A nagyobbik gyerek szintén „osztálykirándult”. Az első alkalommal a Bodies kiállításra, a másik a Csodák palotájába történt. A szándék önmagába véve nagyon dicséretes. (Az utazás nagyjából két óra oda és ugyanannyi vissza. Természetesen vonat szóba sem jöhet, kizárólag külön-busz.)
Az már rögtön az elején meglepett egy kicsit, hogy mindkét esetben 9-10 körül történt az indulás és már 19-20 körül megérkezett a csapat. Figyelembe véve az utazási időt, mi maradhatott így a lényegre, arra a bizonyos dologra ami, eredetileg az a dicséretes szándék volt? De nem ez volt számomra, ami megdöbbentett!
A szervező pedagógus olyan „ügyes” volt, hogy mindkét alkalommal még egy-egy látogatást is be tudott iktatni az egyik nemzetközi „közétkeztetési üzletlánc” ottani egységébe. (A nevet szándékosan nem említem, köztudott, hogy a cég milyen módszerekkel, milyen minőséget árusít, milyen veszélynek teszi ki magát, aki igénybe veszi szolgálataikat. Én személy szerint óvom a gyermekeimet. Az eset nem csak ezzel kapcsolatban vetett föl bennem kérdéseket.)
Önmagába véve …….-ba menni sem egy nagy szám, hiszen a mi településünk is „örvend” a szóban forgó cég „gondoskodó jelenlétének”.