try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
www.apaklub.hu
A jó(ságos) Apák Virtuális Klubja.

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 02.

Valahonnan az internetről jött be ez a történet.

Sir Ernest Rutherford, a Királyi Akadémia fizikai Nobel-díjas elnöke mesélte el a következe története:
Egyszer felhívott egy kollégám. Nullát akart adni egy diák fizikai kérdésre adott válaszára, a tanuló viszont jelest követelt. A tanár és a diák megegyeztek, hogy független bíró véleményét kérik ki, és engem választottak.
Elolvastam a vizsgakérdést:
- Mutassa be, hogy lehet meghatározni egy épület magasságát egy barométer segítségével.
A tanuló ezt válaszolta:
- Vigyük a barométert az épület tetejére, kössünk hozzá egy hosszú kötelet, lógassuk le az utcára, húzzuk fel, megmérve a kötél hosszát. A kötél hossza egyenlő az épület magasságával.

A tanuló joggal várt teljes pontszámot, hiszen tényleg megválaszolta a kérdést teljesen és hibátlanul. Másrészről ha teljes poncszámot kap, az magas szintű fizikai tudására utalna, amit viszont válasza nem mutatott.
Azt javasoltam, hogy adjunk a tanulónak még egy lehetőséget. Hat percet adtam neki, hogy megválaszolja a kérdést. Figyelmeztettem, hogy annak némi fizikai tudást is mutatnia kell. Öt perc múlva még nem írt semmit. Megkérdeztem, fel akar-e hagyni a dologgal, de ő azt felelte, hogy sok megoldása van a problémára, csak éppen a legjobbon gondolkodik.
Elnézést kértem, amiért félbeszakítottam, és megkértem, folytassa a munkát. A következő percben leírta válaszát, mely így hangzott:
- Vigyük a barométert az épület tetejére, és hajoljunk ki a tető szélére. Ejtsük le a barométert, mérve az esés idejét egy stopperórával. Ezután az s=at2/2 képletet használva számoljuk ki az épület magasságát.
Megkérdeztem a kollégát, elfogadja-e. Beleegyezett, és majdnem teljes pontszámot adott a diáknak.
Mikor kiléptem a kolléga irodájából, eszembe jutott, hogy a diák azt állította, más válaszai is vannak a kérdésre, tehát megkérdeztem, mik volnának azok.
- Nos – mondta -, sok módja van annak, hogy megtudjuk egy épület magasságát egy barométer segítségével. Például ki lehetne tenni az eszközt napos időben, és megmérni a barométer árnyékának a hosszát, valamint az épület árnyékának hosszát, és egy egyszerű arányképlettel meg lehet határozni az épület magasságát.
- Remek- szóltam -, van még?
- Igen - mondta -, van egy nagyon alapvető mérési módszer, ami tetszeni fog. Eszerint fogjuk a barométert, és elkezdünk felsétálni a lépcsőn. Közben végig jelöljük a hosszát a falon. Ezután megszámoljuk a jeleket a falon, és ez megadja az épület magasságát barométeri egységekben. Teljesen közvetlen megoldás.
- Természetesen, ha kifinomultabb megoldást szeretnénk, ráköthetjük a barométert egy zsinegre, meglengetjük, mint egy ingát, és így meghatározzuk a g(gravitáció) értékét az utca és az épület tetejének a szintjén. A két g érték különbségéből elvileg meg lehet határozni az épület magasságát. Ugyanezen módszerrel az épület tetejéről egy hosszú kötélen lelógatva meg lehet ingaként lengetni. A kilengés idejéből ki lehet számolni az épület magasságát Végül is - mondta -, sok más módja van még a probléma megoldásának. Valószínűleg a legjobb, ha fogjuk a barométert, levisszük az alagsorba, és bekopogtatunk a házfelügyelő ajtaján. Mikor kiszól, a következőt mondjuk neki: „Házfelügyelő úr, van nálam egy remek barométer. Ha megmondja az épület magasságát, önnek adom.”
Ekkor megkérdeztem a diákot, hogy tényleg nem tudja-e a hagyományos választ a kérdésre. Elismerte, hogy tudja, de azt mondta, hogy elege volt már abból, hogy a középiskolai és főiskolai tanárok meg akarják tanítani, hogyan gondolkozzon.

A diák neve Niels Bohr volt. 1885-1962 kötött élt dán fizikus, 1922-ben fizikai Nobel-díjas; leginkább az első atommodell előterjesztéséről ismert, melyben protonok, neutronok és különböző állapotú elektronok szerepeltek (lásd a közismert atomábrázolást a három elliptikus elektronpályával), de nagyban neki köszönhetjük a kvantumelmélet létrejöttét is.