try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
www.apaklub.hu
A jó(ságos) Apák Virtuális Klubja.

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 03.

O-Nagy Lili / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

Aki indított már iskolába hat-hétéves gyereket, tudja, micsoda büszke lelkesedéssel készül a tanító nénihez.
Mekkora hévvel és milyen nagy örömmel pakolgatja a füzeteit, nézegeti a színes könyveket, rendezgeti a ceruzáit.
Aztán telik-múlik az idő, reggelente egyre nehezebb felkelni, és egyszerre jön egy üzenet a pedagógustól.
„A gyermek nagyon okos és tehetséges kisfiú/kislány” - halljuk -,,csakhogy...” és a csakhogy után hosszú felsorolás következik a gyermek „bűnlajstromáról”, a szülői szívbe pedig beleköltözik valami nehéz, fojtogató szorongás.

Azzal kezdődött - meséli a nyolcéves Peti édesanyja -, hogy a tanító néni e-mailen üzent nekem, Peti nem figyel az órákon, elkalandozik, direkt az ellenkezőjét csinálja annak, amit kér tőle, feltétlenül beszéljek vele. Persze elővettem a gyereket és mondtam neki, hogy az órán figyelni kell. Naná, hogy nem használt! Minél többet mondogattam neki, annál inkább tiltakozott, hogy hagyjam abba, ő játszani szeretne...

--------T O V Á B B ------>

Mozgás, szabadság, játék
A dolog azonban nem állt meg itt, az e-mailek továbbra is rendszeresen érkeztek. „Peti ma óra közben a földön fetrengett, tornaórán kiállt a sorból és nem volt hajlandó megcsinálni a feladatot.”
Az ember itt elkezd gondolkodni. Mi történhetett mindezek előtt? Peti talán megbántódott vagy csak egyszerűen utálta, hogy egész nap utasításokat követve, fegyelmezetten azt kell csinálnia, amit a felnőttek mondanak neki? Vajon képes erre, vajon elvárható ez tőle? Bizonyára elvárható, hiszen a többi gyerekkel nincs semmi baj, csak az enyémmel...
Aztán a helyzet kezdett elfajulni, mert a következő levélben már az szerepelt, hogy Peti verekedett, ordított és a„megbántott” kisfiú sírva tett panaszt az igazgató néninél. Az már csak utóbb derül ki, hogy ennek is volt előzménye és Petit is bántották - ám ez az információ nem jutott el sem a tanító nénihez, sem az igazgatóhoz. Szerencsére sikerült tisztázni, de akkorra a gyerekről már senki sem mosta le, hogy kiállhatatlan. A tanító néni azóta is küldi a leveleket, hogy a kisfiam rendetlen, rágja a ceruzáját, figyelme szétszórt, trágár, fetreng a padon, a padlón, nem követi a szabályokat...
És mit mond Peti? Azt, hogy unalmasak az órák, és hogy ö szabad szeretne lenni! És az az igazság, hogy őszintén együtt érzek vele... Már csak azért is, mert azt látom, hogy közben minden erejét megfeszítve igyekszik. Féltem is, hogy ebbe az igyekezetbe beletörik majd, és bedarálja őt a rendszer. Jelenleg egy komplex képességvizsgálaton veszünk részt. Csak azt nem tudom, mi lesz ennek a vége. Vajon ha kiderül, hogy Petinek valamilyen részképesség-zavara van, figyelemzavaros, esetleg magatartászavaros, akkor is jönnek majd a levelek? Mert egyáltalán nem világos, kinek kell ezt a problémát megoldania? Csak nekem, mint „főbűnös szülőnek”, vagy esetleg kellene tennie valamit az iskolának, a tanító néninek is?
Peti édesanyja nincs egyedül. Talán annyiban szerencsés a helyzete, hogy a „probléma” hamar felszínre került. Bencénél másképp történt. Ó is „okos” kisfiú, a magatartásával sem volt semmi probléma. Egyedül talán az tűnhetett volna fel, hogy kezdettől fogva nagyon csúnyán és rendezetlenül írt. De hát a fiúk már csak ilyenek - hessegette el mindenki a gondolatot, és reménykedtek, hogy majd megváltozik. Nem így történt. Negyedikre komoly helyesírási problémák jelentkeztek, s amikor Bence elkerült a nevelési tanácsadóba, megállapították, hogy részképesség-zavara van.
- Való igaz, hogy a részképesség-problémák néha egészen az alsó tagozat végéig rejtve maradnak - magyarázza Fürtös Zsuzsanna Zsófia pszichológus, TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning)-terapeuta -, mert az ilyen problémákkal küzdő gyerekek gyakran az átlagos vagy a magas intelligencia-övezetbe esnek, és sokáig képesek hiányosságaik kompenzálására. Ugyanakkor elég nagy baj az, ha nem derül ki időben, hogy mi áll a gyermek kisebb-nagyobb iskolai kudarcainak, tanulási, magatartási, beilleszkedési nehézségeinek a hátterében, mert így sem a szülő, sem a pedagógus nem tudja, mivel is áll szemben és milyen módon tudná a problémát hatékonyan kezelni. A nem megfelelően vagy egyáltalán nem kezelt zavarok pedig elmélyülhetnek, s újabb bajokat eredményezhetnek, mint például a gyerek alacsony önértékelését, motiválatlanságát, iskolai peremhelyzetbe kerülését, deviációját stb. A késői diagnózis másik hátránya az, hogy az idő előrehaladtával csökken a fejlesztő beavatkozások hatékonysága.
Az iskolai kudarcok hátterében gyakran az idegrendszer organikus éretlensége áll, ami többféle eltérés formájában ölthet testet: hiperaktivitás, figyelemzavar, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia stb. Ugyanakkor természetesen nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a gyermek iskolai problémái mögött pedagógiai vagy pszichológiai tényezők állnak. Az okokat minél hamarabb tisztázni kell. Abban az esetben, ha organikus éretlenséget (is) találunk, fel kell építeni a gyermek - egyénre szabott - fejlesztési tervét, és megkezdeni az idegrendszer érését beindító/felgyorsító terápiát.
Milyen terápiákról is van szó? Egyre több szakcikk hangsúlyozza a magatartás, illetve a tanulásbeli eltérések mozgással, mozgásfejlődéssel való kapcsolatát. Tudjuk például, hogy a figyelemzavarral és/vagy hiperaktivitással küzdő gyerekek statikus egyensúlyérzéke, mozgáskoordinációja vagy labdaérzéke elmarad az életkoruktól elvárt szinttől. Az akaratlagos mozgások szabályozása a központi idegrendszer összehangolt működésén (szenzomotoros integrációján) alapszik. Ez az összerendezettség nem tökéletes a „kicsit más” gyerekeknél. A jó hír az, hogy a szenzomotoros integráció mozgásterápiás eszközökkel (pl. a Lakatos Katalin nevéhez fűződő Tervezett Szenzomotoros Tréningekkel (TSMT) vagy Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztikával (HRG)) jól fejleszthető. A szenzomotoros fejlesztések nagy előnye, hogy a tünetek - például a koncentrációs nehézségek, a sorbarendezési képesség gyengesége, a szabálykövetési problémák, a jobb-bal tévesztés - hátterében álló okokra fókuszál, tehát oki terápiát jelent.

Korai jelek
Az elmúlt évtizedekhez képest sokkal több koraszülött, oxigénhiányos vagy kisebb-nagyobb (idegrendszeri) eltéréssel születő gyermek marad életben. Ez önmagában örvendetes tény, de rájuk később is jobban oda kell(ene) figyelni. Organikus éretlenségről beszélünk akkor, amikor a gyermeknél az ontogenetikus fejlődésmenetre jellemző lépcsőfokban eltérés (késés, lelassulás, egyenetlenség, felcserélődés, kimaradás, stagnálás) figyelhető meg a mozgás-, a pszichés vagy a kognitív fejlődés, illetve a szociális fejlődés terén - külön-külön, vagy akár együtt, mindegyik területen. Az organikus éretlenség tünetei már az első életév során megjelennek. Ezek felismerésében és szerepük súlyozásában - a szülők mellett - nagyon fontos a gyermekorvosok és védőnők szerepe is.