try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
www.apaklub.hu
A jó(ságos) Apák Virtuális Klubja.

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 06.

O-Nagy Lili / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

Mire kell tehát odafigyelni?
Az első életév során a mozgásfejlődés menetére. A kisebb eltéréseket, 1-2 hónapos késlekedéseket nem szükséges túldimenzionálni, de a 3 hónapnál nagyobb lemaradások, a csak egy irányban történő forgás, az aszimmetrikus kúszás vagy egyes mozgásformák (pl. kúszás) kimaradása már gyanúra adhat okot. Fontos a baba szabályozási folyamatainak érésére (pl. a táplálkozás-ürítés vagy az alvás-ébrenlét ciklusának beállására) is odafigyelni, valamint arra, hogy mennyire megnyugtatható a kicsi. Ezek természetesen nagyban függenek a szoktatás jellemzőitől is.
Az óvodásoknál a mozgás ügyetlensége (p1. gyakran elesik, sokszor beveri a fejét, kiesnek a tárgyak a kezéből, véletlenül fellök másokat stb.), a megkésett beszédfejlődés, az együttműködés hiánya, a szabályok betartásának nehézsége vagy az agresszív, illetve a túlságosan visszahúzódó magatartás jelenti a legfőbb problémát.

--------T O V Á B B ------>

Az iskolát közvetlenül megelőző időben a sportági alaptechnikák elsajátításának nehézségei kerülnek felszínre: pl. a kislányoknak nem megy a ritmikus sportgimnasztika (RSG) foglalkozásokon a bemutatott mozgásformák utánzása, vagy a kisfiúknak gondot okoz fociedzésen a labda pattogtatása, megfelelő irányítása. Ekkor válnak szembeötlővé a monotónia-türés nehézségei vagy a figyelem megtartásának problémái is. Ilyenkor kezdenek problémát okozni a téri tájékozódás, az irányok (jobb, bal) észlelése terén mutatkozó nehézségek. Amennyiben a tünetek csak rövid ideje állnak fenn (pl. egy kisiskolásnál 1-2 hónapja), vagy csak otthon, esetleg kizárólag az iskolában jelentkeznek, akkor valószínűleg nincs szó organikus érési zavarról: a megoldás kulcsa a családi rendszerben vagy az intézményi környezetben (óvoda, iskola) keresendő. Fontos továbbá, hogy gyermekorvosi és gyermekszakorvosi vizsgálatokkal kizárjuk az érzékszervi gyengeségeket (látási, hallási problémákat) és egyéb kórképeket, amik a tünetek hátterében állhatnak. Külön kell említenünk a gyakori középfülgyulladások problémáját, mert ez elég sok óvodásra jellemző. A „csak századik rászólásra reagáló” gyerekeknél előfordulhat, hogy ez rejlik a háttérben. Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy a sokáig középfülgyulladással - és emiatt rossz hallással - küzdő gyerekek rátanulhatnak a kontextus (pl. a többi ovis viselkedése) alapján való tájékozódásra („Biztos azt mondta az óvó néni, hogy öltözzünk, mert a többiek is mind öltöznek”). Ez nem tesz jót a beszédészlelés fejlődésének, ami szintén járhat iskolai következményekkel.

„Senki sem mondta meg, mi a teendő”
Anna mozgásfejlődése teljesen szabályos volt - meséli az édesanyja. - Az viszont már elég korán feltűnt, hogy olyan mozgásoktól, amelyeket más gyerekek örömmel végeznek, ő retteg. Nem mert például lecsúszni a csúszdán. Egyéves volt, amikor először feltettem rá, és szabályosan pánikba esett. Az is különös volt, hogy míg felnőtt társaságban könnyen megtalálja a helyét, gyerekek között kifejezetten visszahúzódó lett. Az ügyetlensége sem volt észrevehető hatéves koráig. Akkor tűnt fel, hogy valami nincs rendben, amikor beírattam egy tánciskolába. Kezdetben, amíg egyszerű lépéseket tanultak, nem volt semmi baj, de egy idő után bonyolódtak a feladatok, ez már meghaladta a képességeit és elkezdte utálni a táncot. A bemutatón már pofákat vágott. Én akkor még nem tudtam, hogy a mozgásnak mekkora jelentősége van. Azt hiszem, Anna óvónői sem, mert amikor látták, hogy a torna nehezen megy neki, megengedték, hogy kiálljon. És ezzel csak súlyosbodott a baj! Nyáron beírattuk úszni, és az úszómesterjelezte, hogy ritmushibásan úszik, a mozgása nem összehangolt. Az óvodában, bár az összes verset kívülről fújta, soha semmilyen formában nem volt hajlandó kiállni és szerepelni. Ezekből a jelekből már korán felismerhettük volna, hogy Anna kicsit más, mint a többiek. De én nem tudtam - akkor még -, hogy mi baja van, és hiába éreztem egész pontosan, hogy valami nincs rendben, az iskolában ezekből probléma lesz, senki nem mondta meg, hogy ilyen esetben mi a teendő. Pszichológushoz is jártunk, aki mindig csak arra jutott, hogy a „családi dinamikákkal lehet valami probléma”. Amikor iskolába került, akkor persze felfigyeltek rá, hogy nem egyenletes - olykor magas, olykor pedig alacsony - a teljesítménye. Fejlesztőpedagógushoz is elkeveredtünk, aki a Sindelar-teszt eredményeképpen kiderítette, hogy szórt figyelme van, ami még nem figyelemzavar, de érdemes elvégeztetni vele egy szenzomotoros tesztet. Ez mutatja meg, hogy van-e organikus idegrendszeri eltérés, vagy ez a tünet más, pszichológiai vagy pedagógiai okokra vezethető vissza. A felmérést a BHRG Alapítványnál végezték el, és ekkor kezdődött el a terápia.

Megoldások és zsákutcák
- A baj az, hogy még ma sincs igazán megnyugtató szakmai együttműködés az ép intellektusú, de részleges problémákkal küzdő - ha úgy tetszik „kicsit más” - gyerekek diagnosztizálása és terápiája tekintetében - vélekedik Fürtös Zsuzsanna Zsófia. Különböző szakmák képviselői (pszichológusok, pszichiáterek, neurológusok, pedagógusok, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok) más-más szemléletben dolgoznak a gyerekekkel, és - tisztelet a kivételnek - ritkán jönnek létre azonos szemléletben, de más alapvégzettséggel dolgozó szakemberekből álló szakmai műhelyek. Ezt a hiányt igyekeznek pótolni a BHRG Alapítványnál. Az ide érkező „kicsit más” gyerekekkel - szüleik részletes kikérdezése után - felvesznek egy neuro-, és szenzomotoros tesztet. A vizsgálat minden esetben a szülök jelenlétében történik. Felmérik a gyermek idegrendszeri érettségének szintjét, továbbá mozgásérettségét, téri tájékozódását, lateralitását, testsémáját és ritmusérzékét. Az eredményekről szóbeli tájékoztatást és írott szakvéleményt kapnak a szülök. Amennyiben organikus éretlenség áll fenn a gyermeknél, eredményei függvényében egyéni (a szülők betanítása után akár otthon végezhető) vagy csoportos TSMT mozgásterápiát javasolnak. A fejlesztés első fél évében általában jelentősen javul a gyerekek együttműködési készsége, figyelme, motiválhatósága, feladathelyzetben maradása és szabálytudata. A beindult változások hatására alkalmassá válnak a további fejlesztőmunkákban (logopédiai és kognitív fejlesz¬tésekben) való együttműködésre, a fejlesztővel való hatékony közös munkára. A TSMT módszere legjobban az óvodáskorban alkalmazható, mert akkor még „nagyon vevők” a gyerekek azokra a mozgásos feladattípusokra, amelyeket a módszer alkalmaz, és - részben a könnyen motiválhatóság, részben idegrendszerük plasztikussága, rugalmassága miatt - ilyenkor a leghatékonyabb is. Ugyanakkor tudok olyan gimnáziumi tornatanárról, aki látványos eredményeket ér el vele „problémás” gimnazisták mozgásának és együttműködésének fejlesztése terén is.
Tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy az ovisoknál és a kisiskoláskor legelején a TSMT alkalmazása során „pozitív transzfer” is tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy ami megy mozgásosan, az menni fog kognitív feladatok szintjén is (pl. ha a gyerek már hibátlanul tud leutánozni egy négyütemű szeriális mozgássort, akkor képes lesz a tábláról is hibátlan betűsorrendben lemásolni egy négybetűs szót). Mivel még mindig kevesen ismerik, mekkora jelentősége van a korai felismerésnek és fejlesztésnek, nagyon sok gyereknek ilyen nehézségekkel küszködve kell végigjárnia az iskolát. Ők azok, akik a pedagógusoktól sokkal nagyobb figyelmet igényelnek, különben a hátrányuk egyre csak nő. Ha az iskolában versenyszellem uralkodik, és kevés lehetőségük van arra, hogy a tanuláson kívüli képességeiket megmutassák, akkor valószínűleg egyre gyakrabban keverednek megalázó, önértékelésüket romboló helyzetekbe. A pedagógusok pedig, mivel gyakran nincs meg az ilyen irányú szakmai felkészültségük, nem tudják, hogyan kell az ilyen gyerekeket kezelni. Nem tudják, hogy nem „csakazértse”, rosszaságból nem csinálják meg a számukra előírt feladatokat, hanem azért, mert nem képesek rá. Már önmagában annak is óriási jelentősége lenne, ha elfogadnák a gyereket olyannak, amilyen...