try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
www.apaklub.hu
A jó(ságos) Apák Virtuális Klubja.

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 08.

Dr. habil. Gyarmathy Éva MTA Pszichológiai Kutatóintézet / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

Nagyon más és mégis ugyanolyan
Úgy tűnik, terjedőben az a szemlélet, hogy a gyerekek az eltérő környezeti kultúra miatt eltérő idegrendszeri fejlődést mutatnak: idegrendszerüket a környezeti ingerek alakítják. A mai gyerekek könnyen dolgozzák fel az őket érő vizuális ingerek sokaságát (mert a környezet erre lehetőséget ad), viszont nehezebben tudnak módszeresen, nyelvi elemeket használva gondolkodni, mert a felolvasás kevesebb, így ez az információfeldolgozás nem kap megerősítést. Kevesebb a mozgásos-észleléses tevékenység, késik a szenzomotoros integráció. Sok passzív élményhez jutnak a gyerekek, de kevés az aktívan beépülő, képzetté alakuló tapasztalat.

--------T O V Á B B ------>

A tanításban ehhez kell alkalmazkodni, s kudarchoz vezet, ha a régi módon várjuk el a képzetalkotást (például hogy megértsenek egy szöveget, vagy hogy fejben számoljanak). A fejlesztés olyon, mint a műkosz, ami nagyon fontos hiányt pótol - a műkosz esetén a szükséges kórokozókat, itt a szükséges szenzomotoros tapasztalatokat pótoljuk. A boltban vásárolható ellenőrzött műkosz meghökkentő és mosolyra fakaszt. Ugyanilyen értetlenül szemlélik a szülők és a szakemberek, mikor alapvető képességeket, mint például a mászást, az ujjak mozgatását és a téri irányok azonosítását külön foglalkozásokon tanítják a gyerekeknek. Természetes formában nem lenne nevetséges, de ha nem érhető el természetesen, akkor mesterségesen pótoljuk. Vagy van más lehetőség? A kultúra alapjai ősidők óta a gondolkodásfejlesztést szolgálták. Nem úri huncutság a művészet, a stratégiai játékok és a mozgás - régmúlt idők óta ezek segítik a gyerekek fejlődését és a felnőttek hatékonyságát. Nem művészeket, sakkbajnokokat és élsportolókat akarunk képezni, hanem egészséges, gondolkodni tudó embereket.
A legfontosabb szenzitív periódusok 12 éves korig nyílnak meg és zárulnak, ennek ellenére még később is keletkeznek neuronális kapcsolatok, tehát a fejlődésnek tág tere van. A legújabb kutatások szerint az sem igaz, hogy új idegsejtek nem alakulnak ki. (Én még mínusz pontot kaptam volna a felvételi vizsgán, ha azt állítom, hogy idegsejtek keletkezhetnek felnőtt ember agyában, ma pedig ez tudományos tény.)
Minden életkorban fejleszthető tehát az idegrendszer. Az Ayres-terápiát (egyensúlyrendszert ingerlő eszközök használata, mint pl. hinta, hágcsó) idős neurológiai betegekre dolgozta ki Ayres, de kicsi gyerekeknél is eredményes, különösen jól segíti a szenzomotoros integrációt. Persze a hintázás, mozgás, tánc, a gyerekjátékok éppen erre valók. Van tehát természetes megoldás is.
Az utóbbi években azon dolgozom, hogy elterjesszem az iskolákban ezeket a tevékenységeket, és a mindennapi tanítás részévé tegyem. Ezek nem mesterséges fejlesztést jelentenének, hanem természetes közeget, amelyet a gyerekek és a szüleik, tanáraik, a felnőttek is keresnek. Tehát happy end lehet.