try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
www.apaklub.hu
A jó(ságos) Apák Virtuális Klubja.
Minden férfinak lehet gyereke, de Apa csak a különlegesekből lesz!
Az embernek számtalan gyereke lehet, de Apja csak egy van!
(SzeFe)

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 06.

O-Nagy Lili / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

Mire kell tehát odafigyelni?
Az első életév során a mozgásfejlődés menetére. A kisebb eltéréseket, 1-2 hónapos késlekedéseket nem szükséges túldimenzionálni, de a 3 hónapnál nagyobb lemaradások, a csak egy irányban történő forgás, az aszimmetrikus kúszás vagy egyes mozgásformák (pl. kúszás) kimaradása már gyanúra adhat okot. Fontos a baba szabályozási folyamatainak érésére (pl. a táplálkozás-ürítés vagy az alvás-ébrenlét ciklusának beállására) is odafigyelni, valamint arra, hogy mennyire megnyugtatható a kicsi. Ezek természetesen nagyban függenek a szoktatás jellemzőitől is.
Az óvodásoknál a mozgás ügyetlensége (p1. gyakran elesik, sokszor beveri a fejét, kiesnek a tárgyak a kezéből, véletlenül fellök másokat stb.), a megkésett beszédfejlődés, az együttműködés hiánya, a szabályok betartásának nehézsége vagy az agresszív, illetve a túlságosan visszahúzódó magatartás jelenti a legfőbb problémát.

--------T O V Á B B ------>

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 05.

Dr. Tárnok Zsanett neuropszichológus, klinikai szakpszichológus (Vadaskert Kórház és Szakambulancia) / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

A felismerés nehézségei
Sokszor előfordul, hogy a közvetlen környezet nem is érzékeli a„kicsit más” jellegű viselkedésmintákat, ugyanis egyrészt megszokták őket és a maguk módján „rátanultak” arra, hogy a családon belül hogyan kezeljék azokat, másrészt sokszor bizonytalanok abban, hogy azok a minták, amit a gyermek mutat, normálisnak mondhatók-e vagy sem. A gyermekpszichológiai/pszichiátriai praxisban tipikusan akkor jelentkeznek a családok az első problémákkal, amikor a gyermek már a második osztály körül jár. Az óvodában még nem jelent akkora gondot az enyhe figyelemzavar, a túlmozgás, ott még nincs szó arról, hogy tartósabban kellene koncentrálni vagy 45 percig ülni egy helyben. Az első tanév alatt pedig általában időt hagynak arra, hogy az esetleg nehézségekkel küzdők alkalmazkodni tudjanak az iskolai szabályokhoz. Sok családra jellemző az is, hogy a problémákat kimondatlanul elhárítják, nem néznek szembe vele, alulértékelik. Tipikus példa erre a fiúgyermekekkel szembeni attitűd, ami azzal a hiedelemmel van összefüggésben, hogy „fiúból van, persze hogy rosszalkodik, hiszen ez a dolga”.

--------T O V Á B B ------>

Iskola előkészítő tábor TSMT-re építve

Iskola előkészítő tábor
Időpontja
I.turnus: 2014.08.04-08.08 jelentkezési határidő: 2014.07.28
Személyes befizetés a helyszínen (Szeged, Szerb u. 111) 2014.07.28-án 14-18 óráig.
II. turnus: 2014.08.11-08.15-ig jelentkezési határidő: 2014.08.01
Személyes befizetés a helyszínen (Szeged, Szerb u. 111) hétköznap 14-16 óráig
Jelentkezés és információ: Rátai Réka táborvezetőnél a 20/9557217-es telefonszámon, (lehetőleg a délelőtti órákban ) Vagy Gyurmán Lillánál 30/2606216;
illetve a www.pindurtanoda.hu vagy https://www.facebook.com/PindurTanoda oldalon

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 03.

O-Nagy Lili / Mindennapi pszichológia 2011/1. (19. szám) nyomán

Aki indított már iskolába hat-hétéves gyereket, tudja, micsoda büszke lelkesedéssel készül a tanító nénihez.
Mekkora hévvel és milyen nagy örömmel pakolgatja a füzeteit, nézegeti a színes könyveket, rendezgeti a ceruzáit.
Aztán telik-múlik az idő, reggelente egyre nehezebb felkelni, és egyszerre jön egy üzenet a pedagógustól.
„A gyermek nagyon okos és tehetséges kisfiú/kislány” - halljuk -,,csakhogy...” és a csakhogy után hosszú felsorolás következik a gyermek „bűnlajstromáról”, a szülői szívbe pedig beleköltözik valami nehéz, fojtogató szorongás.

Azzal kezdődött - meséli a nyolcéves Peti édesanyja -, hogy a tanító néni e-mailen üzent nekem, Peti nem figyel az órákon, elkalandozik, direkt az ellenkezőjét csinálja annak, amit kér tőle, feltétlenül beszéljek vele. Persze elővettem a gyereket és mondtam neki, hogy az órán figyelni kell. Naná, hogy nem használt! Minél többet mondogattam neki, annál inkább tiltakozott, hogy hagyjam abba, ő játszani szeretne...

--------T O V Á B B ------>

Nem újkeletű a probléma...

Charles Dickens, a regényíró előtt már létezett Charles Dickens, az újságíró, aki síkra szállt azért, hogy könnyebbedjen a kor Twist Oliverjeinek és Kis Nelljeinek sorsa. Hasonló szándék vezérelte egyik vezércikkének kezdősorait is, amely saját újságjában, a Household Wordsben jelent meg 1852-ben:

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 02.

Valahonnan az internetről jött be ez a történet.

Sir Ernest Rutherford, a Királyi Akadémia fizikai Nobel-díjas elnöke mesélte el a következe története:
Egyszer felhívott egy kollégám. Nullát akart adni egy diák fizikai kérdésre adott válaszára, a tanuló viszont jelest követelt. A tanár és a diák megegyeztek, hogy független bíró véleményét kérik ki, és engem választottak.
Elolvastam a vizsgakérdést:
- Mutassa be, hogy lehet meghatározni egy épület magasságát egy barométer segítségével.
A tanuló ezt válaszolta:
- Vigyük a barométert az épület tetejére, kössünk hozzá egy hosszú kötelet, lógassuk le az utcára, húzzuk fel, megmérve a kötél hosszát. A kötél hossza egyenlő az épület magasságával.

Amikor a gyerek KICSIT MÁS 01.

Vannak, akik
-nehezen tanulnak,
-nem fogadnak szót,
-állandóan mocorognak,
-nem szeretnek rajzolni,
-ügyetlenek, vagy
-nagyon visszahúzódóak.

Nekik is segít a TSMT, melyet a
Pindur Tanoda munkatársai minősített terapeutaként végeznek.

Bővebb információt talál ezzel kapcsolatban honlapunkon:
www.pindurtanoda.hu

Miért is van egy leánynak szüksége Apára? (23.)

EGY LEÁNYNAK SZÜKSÉGE VAN APÁRA...

A MI "múzeumok éjszakája"-nk



A korlátozott lehetőségek miatt mindenképpen előzetes bejelentkezés szükséges!

Egyetlen dolog van amiért érdemes megszületni...,

...(sőt a természet is kizárólag ezért hozott létre bennünket); APÁNAK lenni (semmi másért nem vagyunk a világon)!

Ezen az oldalon egy olyan virtuális klubot indítottunk el,
-ami elősegíti, hogy JÓ APÁVÁ válhass;
-ahol másoknak is nyilvánvalóvá válhat miért fontos (és a mai világunkban egyre szükségszerűbb) hangsúlyozni az APASZEREP fontosságát;
-ahol Te is alkotó módon hozzájárulhatsz ehhez a "mozgalomhoz", amit APAságnak neveznek.

Ez az oldal nem csak a jó APÁKnak szól, hanem azoknak is, akik azt hiszik, hogy egy apa olyan mint a játékszoba egyik eldobható darabja.
(Higgyék el az ilyen sorsra jutott apa nagyon rosszul jár, de nem ő jár a legrosszabbul...)

* * * * *

Tisztelt Érdeklődő!

Ugye szeretne Ön is jó APA lenni?
Vagy már annak is érzi magát, esetleg valóban az is!
Talán feleségként, gyerekként "éli meg" az APAságot!
Elképzelhető, hogy a napi munkája során sorsokat dönt el hogyan vélekedik az APAságról!

Akárhogy is van, Önt vagy érdekli, vagy érinti ez a téma...
...hiszen most ezeket a sorokat olvassa!

Egy biztos, jó APÁK nélkül nem lenne olyan a világunk, amilyen...,
... az APÁK szerepének helyes megítélése esetén nem lenne olyan a világunk, amilyen!
Ha jobban belegondol ebbe a témába, hamarosan rájöhet, hogy ez a világ nagy sorskérdéseinek egyike; méltatlanul mostohán kezelt, félremagyarázott egyike...,
... pedig ennek a témának a boncolgatása az érzelmi vetületen túl, markáns gazdasági, szociológiai, társadalmi és egyéb olyan síkot tár föl, amik sorsszerűen meghatározzák az emberiség jövőjét életminőségét.

Ennek közös együttgondolásához csatlakozhat most Ön is.

Szekeres Ferenc ACT ügyvezetője

* * * * *

Kisebb-nagyobb megszakításokkal közel 20 éve foglalkozok gyerekekkel. Úgy értem, nem csak, mint APA (úgy már közel 25 éve), hanem mások gyerekeivel (sporttáborok, túrák, rendezvények, speciális, elsősorban vízi ismeretek oktatása, Kölyök Program, stb.), de mindig igyekeztem a rám bízott gyerekekhez az apjukként viszonyulni.
Amit közösen csináltunk, azt általában nagyon élvezték (persze egy heterogén csoportban mindig vannak anomáliák, de ezek kezelhetők, megfelelő odafigyeléssel), szívesen vettek részt a tevékenységekben, örömmel fedezték föl saját képességeiket.

A probléma, ha előfordult, az mindig a szülővel volt, aki mindenkinél, még a saját gyerekénél is jobban tudta, mire van szüksége a gyereknek. Az, hogy egy szülő tudja, (van elképzelése) mire van szüksége a gyerekének, az nagyon helyes és bizonyos esetben (mint egy gyerekprogram vezetője) kötelességem is ezek után érdeklődni (pl. bizonyos betegségek megléte, gyógyszer szedése, érzékenység bizonyos dolgokra, stb.), de azt már kételkedéssel fogadom, hogy bárki is jobban tudná a másiknál, hogy a másik (adott esetben a gyerek) milyen körülmények között érzi magát a legjobban, mi esik jól neki egy adott pillanatban, szituációban.

Sok olyan esettel találkoztam már, amikor a szülő a gyerekénél is jobban akarta tudni, mi jó annak a gyereknek. Ha ilyenkor elmondom neki a fönti véleményemet, fölajánlom neki, hogy legyen jelen egy foglalkozáson és győződjön meg személyesen miről is van szó, nos..., ha ezek után nem él a fölajánlott lehetőséggel, de nem is jut el a tudatáig a szavaim értelme..., hát ezek után tehetetlen vagyok, semmi lehetőségem az ilyen szülő, gyerekre nézve káros magatartásának megakadályozására.
Tényleg nagyon sajnálom az olyan gyerekeket, akiket a meglévő lehetőségek és a jókedvük ellenére a saját szüleik akadályoznak meg képességeik kibontakoztatásában.

* * * * *
... nincs különösebb hatása, ha az ember kiáll a pódiumra, és a kábítószer-fogyasztás ártalmairól „prédikál”... Azt hiszem, több kárt okozunk, mint amennyit segítünk, ha a problémát megtiszteljük azzal, hogy állandóan arról szónokolunk, mi a baj… Nevelésre van szükség, és arra, hogy pozitív alternatívát tudjunk ajánlani nekik a szintetikusan előidézett fenséges érzésekre…

Körülbelül 10 éve magam is fölismertem ezt az „elvet”. Nagyon elégedett voltam magammal, hogy ilyesmikre rá tudok jönni, ezért büszkén kerestem föl segítségkérés céljából az egyik „illetékes” (pszichológus) szakembert ennek az elvnek a népszerűsítésére. Bár tanulságos lenne részletesen leírni a történetet, itt most mégis csak a végeredményt közlöm: teljesen elzárkózott bármiféle partnerségtől.
Idővel drogellenes kampányok jöttek, mentek, sőt még az iskolai tananyagba is beépült egyfajta tematika a probléma „kezelésére” (jól ki is buktam tőle, amikor tudatosult bennem mit találtak ki „nagyjaink”), a probléma azonban megmaradt, sőt…, mint ahogyan az én elvemet is csak kevesen vallják magukénak. Ez persze minősítheti az elvet is, de mást is…
Úgy gondolom itt, ebben a „klub”-ban azok is eredményesen tudnak tevékenykedni, informálódni, akik jobban bíznak a hivatalos elvtől eltérő (egy bizonyos) hozzáállás hatékonyságában.

* * * * *

Egy megható apatörténet...

Indításhoz Katt a képre!

Az oldal teljes tartalmának eléréséhez kérlek regisztrált fölhasználóként lépj be!

* * * * *

Kosztolányi Dezső: Az apa

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Véle beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
vissza se nézve.
Ó e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot,
s kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

* * * * *

„Olvass, de ne azért, hogy legyen mit cáfolnod és tagadnod,
sem azért, hogy legyen mit elhinned és magadénak vallanod,
sem pedig azért, hogy legyen miről beszélned és társalognod,
hanem hogy legyen mit fontolóra venned és elmédben forgatnod.”
(Bacon)

***


ApaNap

***


A Szolnok TV Elix-Ír műsorának első harmadában (április 7-ei adás) beszélgetés az ApaKlub-ról.

***

Tartalom átvétel